A fitoterápia története.

Az ősember halászatból, vadászatból gyűjtögetésből élt. Megkóstolt, megevett mindent:növényt, magvat, bogyót, termést. Az így szerzett tapasztalat által rájött, hogy a növények nem csak az éhséget csillapítják, táplálnak, hanem gyógyító hatással is bírnak. Egyiptom–fontos volt számukra az egészség!A gyógynövények felhasználásáról az egyik írásos emlék az egyiptomi Ebers-féle papirusztekercs(Kr.e. 1534.), egy múmia lába között találták.20 méter hosszú, 30 cm széles tekercs: 877 esetben tárgyalja az akkori betegségek tüneteit, és több száz gyógynövény gyógyító hatásáról beszél.A gyógyítás istene Serapis volt, a gyógykezeléseket templomokban végezték, a fáraók egészségi állapotáért egyidejűleg több orvos felelt.A piramisépítők gyógynövényeket kaptak minden étkezéskor, hogy ne betegedjenek meg. Hippokratesz (Kr. e. 460-377), az “orvostudomány atyja” a görög Kósz szigeten született. Apja Hérakleidész már gyermekkorától orvosnak szánta fiát, és neveltetését is e célnak vetette alá.Népszerű és híres könyvében, a Corpus Hippocratiumbantöbb mint 200 gyógynövényt említ. A különféle betegségeket az emberi létezés természetes velejárójának tartotta, melyek viszont megfelelő készítményekkel gyógyíthatók.Arisztotelész(Kr. e. 384 -322) szintén készített gyógynövényeket tartalmazó könyvet. Marcus Aurelius császár elismert orvosa, Claudius Galenus(129-199)többkötetes gyógynövény könyveket készített.A rómaiak gyógyhatású kenőcsöket,gyógyszereket fokhagymából, rozmaringból, édesköményből állították elő.Plinius,római természettudós 37 kötetes Naturalis historia (A természet históriája)könyvet írt. Ebben több száz gyógynövény szerepel. Az ókori rómaiak sokféle zöldséget,salátát ettek-, de Görögországban is kedvelték a zöldsalátákat,”levélevőknek” nevezték magukat. Középkor A betegséget Isten büntetésének tartották, kirekesztették a beteg embert. A szerzetesekés apácák gyógyítottak. Akolostorok kertjeiben gyógynövényeket termeltek és feljegyezéseket készítettek a növényekről.Szent Benedek általalapított bencés szerzetesrend egyik legfontosabb feladatának tekintette, a betegek gyógyítását.A kolostorokban már tanították, oktatták a szerzeteseket a gyógyítás és ápolás tudományára. Így a kolostorokban egyre több gyógynövényt termesztettek. Bingeni Szent Hildegard(1098-1179) főapátnő volt az első, aki gyógyszertárt működtetett. A kolsotor falai között készültek a kenetek, teák, gyógycseppek.A főapátnő, aki azt vallotta, hogy nem csak a beteg szervet, hanem az egész testet kell gyógyítani.Természettudományos könyvet is írt.A középkorban, a gyógynövénygyógyászat a svájci Paracelsus(1493-1541), orvos-gyógyszerésznevéhez fűződik.Egész életét a tanulásnak és az orvoslásnak szentelte. Tanulmányai végeztével vándororvosként élt. Herbarius című könyvében gyógynövényekről szerzett tapasztalatait fogalmazza meg. Ő volt az első tudós, akinek sikerült növényi alkoholos kivonatot(tinktúrát)előállítania.

Mit jelent a fitoterápia?

Növénnyel vagy annak részeivel (nem gyógyszernek minősülve), fitofarmakonokkal: izoláltan vagy több anyag keverékével, betegségek vagy zavarok kezelésére, megelőzésére szolgáló terápiás eljárás. A fitoterápiás szerekkel szemben támasztott elvárások (megfelelő minőségi-, hatékonysági-, ártalmatlansági szempontok), kevesebb mellékhatásuk legyen, mint a hagyományos gyógyszereknek. Atermészetes gyógymódok kiegészítő, vagy adjuváns kezelésétteszi lehetővé. A fitoterápia a természettudományos medicina része. A fitoterápia a természet által nyújtott, természetes gyógymód, amely a gyógynövények hatóanyagaira, hatásmechanizmusára épül. Kiválóan lehet öngyógyításraalkalmazni, természetesen megfelelő szakmai tudás birtokában. Mi a fitoterápia célja? A megzavart testfunkciók kauzális, lehetőleg direkt, kísérletileg megalapozott befolyásolása. Egy kis gyógynövény történet “Semmit nem találunk a legmodernebb gyógyszerek között, amelynek csíráját meg ne lelnénk az elmúlt idők gyógyszereiben”.(Maximilien E.P. Littré)Az Egészségügyi Világszervezet felmérései szerint a Föld népességének kétharmada -kb. 4 milliárd ember -elsődleges orvosságként, ma is gyógynövényeket használ. A régi idők orvosaival szemben alapvető elvárás volt, hogy ismerjék és használják a gyógynövényeket. Amit 5000 évvel ezelőtt gyógynövényként ismertek, ma is az. Az egymástól több ezer mérföldre élő, függetlenül létező kultúrákban számos, hasonló felhasználású gyógynövénylétezik.Angyalfű és édesgyökér(az európaiak, az ázsiaiak és az indiánok is a légzőrendszeri megbetegedésekre).Komló és mentafélék(valamennyi kultúra gyomornyugtatóként), medveszőlőlevél (Európa, Ázsia, Amerika vizelethajtó).Fehér fűz(minden kultúrában gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító). A 19. század folyamán éppen ezek a növénygyógyászati ismeretek vezettek a növényi kivonatok, majd a gyógyszerek előállításához. A növényi gyógyítás négy fő tradicionális csoportba tagolódik:-a kínai-az ayurvédikus (indiai)-az európai (beleértve az egyiptomit és a görögöt is) -az indián hagyományokraKínai növénygyógyászat Sen Nang császárt tartják (ie. 3400 körül) az első gyógynövénykönyv -Pen Cao Csing -szerzőjének. A könyv 237 gyógynövényreceptet tartalmaz. Ez a könyv az évszázadok folyamán egyre bővült. 1590-ben Li Si Csen megjelentette 52 kötetes! művét, a Pen Cao Kang Mu -t (Gyógyító növények jegyzéke), amely mérföldkövet jelentett a gyógyítás terén, hiszen 1094 gyógynövényt és 11000 féle felhasználásukat közölte. A gyarmatosítás alatt a gyógynövény gyógyászat a háttérbe szorult, a kínai egészségügyi kormányzat 1949-ben kijelölte az új irányelveket; a tradicionális kínai és a nyugati medicina eredményeinek egyesítését. Ez a folyamat a mai napig tart. Kínai gyógynövény terápia A kínaiak hisznek abban, hogy képesek megérteni és megfigyelni a természeti világot, és hogy az egészség és betegség a természetben uralkodó rend szabályainak van alávetve.

A fejlődést két módon érték el a kínai gyógynövény alkalmazás területén:-újraértékelték a régi gyógynövényeket, és az indikációit kibővítették-kapcsolatot teremtettek a HKO elmélete és a növények tapasztalat útján megismert terápiás hatásai között A másik megközelítés: milyen módon fejtik ki funkcióikat az adott gyógynövények a hatásuk létrehozásában: -eloszlatnak valamit (az ártó tényezők valamelyik fajtáját: hideget, meleget -pangást oldanak (a meridiánok keringésében levőt, a vér útjában levő pangást stb.)-serkentenek valamilyen élettani funkciót-hashajtó hatásúak-a szervezetben bent rekedt kóros váladékokat (ízületi folyadék) feloldja-elfolyósítja-összehúzó hatást fejtenek ki-szárítanak-nedvesítenek Kapcsolatot állapítanak meg a gyógynövények és az általuk használt 5 elem-fázis; fa,tűz, föld, fém, víz között. Megkülönböztetik a hatás szempontjából, hogy a HKO szerint milyen fajta kórlefolyásra hat; külső-belső, hideg-meleg, többlet-hiány, vagy a jin-jang elváltozások. Általában több sajátosság figyelembevételével állítják össze a gyógynövény kombinációkat: -kölcsönösen kiegészítik egymást-egymás hatását erősítik, fokozzák-ellenhatást fejtenek ki-elfojtást okoznak-antagonisztikus hatásúak-inkompatibilisek-egyszerű hatásmechanizmusúak Hierarchikus felosztás: -Úr:a fő terápiás hatásért felelős gyógynövény-miniszter vagy munkatárs, aki fokozza, ill. segíti az előző kategóriát-Szárnysegéd, akik a következő funkcióból egyet vagy többet látnak el: a kísérő szimptómákat kezeli, a fő alkotóelem toxicitását mérsékli, az urak vagy miniszterek segítése a fő terápiás hatás elérése céljából, vagy más módon történő segítségnyújtásban-Hírnökök: a többi alapanyagot a megfelelő, specifikus csatornába vagy szervbe vezetik, vagy azon fáradoznak, hogy összhangba hozzák a hatásukat-vannak olyan receptek, amik csak urat, vagy csak minisztert tartalmaznak Indiai gyógyászat, ayur (élet) -véda (tudás)Az indiai növénygyógyászat egyidős a kínaival. Első írásos említése ie. 1200-ban, az első orvosi iskola és megalapítójának Punatvasu Atreya-nak a tevékenysége. A legősibb könyv a Rig Véda 67 gyógynövényt ír le. A 6. századtól az ayurvédikus orvoslás hatott az arab, a görög-római, a közel-keleti és az ázsiai orvostudományra is. India és Pakisztán lakosságának 70-80 %-át ma is ayurvédikus orvos kezeli.Egyiptomi orvoslás 1874-ben a Luxor melletti Tombs -völgyben, Georg Ebers találta meg a legrégibb orvosi szöveget; 21 méter hosszú papirusz tekercs, ie. 1500 körül íródott, 1000 év orvosi történelmét írja le. 876 gyógykészítményt és több mint 500 növényt sorol fel, ezek 1/3-a ma is használt gyógynövény (kömény, szennalevél, kakukkfű,lenmag, fokhagyma, stb.). Ie. 500 körül az egyiptomi herbalistákat tekintették a legjobbaknak, Rómától -Babilonig az uralkodók orvosai voltak (tudásra vágyó orvosok is -pl. Galenus -Pergamonban és Alexandriában tanultak).

“Minél többet tud valaki, annál több a tanulnivalója.A tudással egyenes arányban nő a nem tudás, vagy inkább: annak tudása, hogy mi mindent nem tudunk”