A gyógynövények gyűjtése és tartósítása
Gyűjtés.Az egyik legfontosabb alapszabály, hogy a gyűjtő ismerje azt a növényt, amelyiket gyűjteni akarja, tudja róla, hogy mely hasonló fajokkal téveszthető, melyek a pontos felismerés bélyegei. Ez olyankor nem okoz gondot, amikor a rokon, hasonló faj is gyógynövény, sőt az előírások szerint azonos drognéven gyűjthetőek. Ilyen pl. a kislevelű és a nagylevelű hárs, bár virágzásuk nem esik egybe, és a nagylevelű hárs két héttel is előzheti a másik faj virágzását. Ugyanakkor mindkettőt el kell különíteni az ezüsthárstól, mert ez utóbbinak ugyan igen illatos a virágzata, később is virágzik, de csak ipari felhasználásra gyűjthető, mert a rajta lévő csillagszőröknek allergén hatása lehet. Hasonló módon a cickafark fajok közül is az összes fehér virágzatú faj gyűjthető, s a két galagonya faj is azonos értéket képvisel.Más a helyzet az orbáncfű fajoknál, ahol egyrészt védett fajok is előfordulhatnak, melyeket tilos gyűjteni, másrészt alacsonyabb hatóanyag mennyiséget tartalmaznak, s így rontják a drog minőségét. A zsurló fajok esetében már sokkal nagyobb óvatossággal kell eljárnunk, mert több hasonló faj is mérgező növény. Ráadásul a mezei zsurló és a mocsári zsurló gyakran vegyes állományban is nőhetnek. Az ebszékfű és a kamilla is egyesek szemében igen hasonló növény, de amíg a kamilla viszonylag korán virágzik, s termést érlelve el is szárad, addig az ebszékfű főleg a nyár második felében tömeges virágzású. Természetesen a kamillát illata és a vacok üregessége is elárulja a tömör vacokkal rendelkező, és illat nélküli ebnek való székfűvel szemben.Az erősen mérgező növényeket is jól kell ismerni, s a gyűjtésnél, szárításnál és tárolásnál is ügyelni kell arra, hogy más növényekkel ne keveredhessenek. A védett növényeket pedig azért kell felismernünk, hogy azokat véletlenül se gyűjtsük be.Tudnunk kell, mely növényi részek tartalmazzák a legtöbb drogot, s melyeket kell, vagy lehet gyűjteni. Természetesen, ehhez tartozik pl. virágok esetén a növény virágzási idejének pontos ismerete, mert ebben igen nagy eltérések lehetnek
A virágot általában kinyílva, de a fészkeseket ennél előbb gyűjtik, pl. az aranyvesszőfüvet, mert leszedve is tovább fejlődnek a virágok és termést képeznek. A bodza virágát kocsánnyal, az akác virágot kocsány nélkül gyűjtjük. Az ökörfarkkóró és árvacsalán esetében csak a szirmokat kell leszedni, rövid, 5 mm-es kocsánnyal gyűjthető a kamilla és a lóhere. Gyakran még ezen belülis pontosítják a drog szedésének idejét, amikor pl. a kamillát a virágzás kezdetekor gyűjtik, a cickafark fajokat a teljes virágzásban.A levél kifejlett, fiatal, egészséges legyen a gyűjtés idején, ne legyen beteg, rágott, vagy pl. levéltetű kolóniákkal benépesített.
A virágos szár esetében általában a felső 30-50 cm-es részt kell levágni, ahol még vékony és nem fás a szár. A félcserjéknél, így a kakukkfűnél az éves hajtást gyűjtik. Természetesen a növény mérete is értelemszerűen befolyásolja a gyűjtendő rész nagyságát, pl. a pemetefű esetében a szárrészek vastagsága nem haladhatja meg az 5 mm-t.A gyökér és a gyökértörzs általában ősztől tavaszig gyűjthető, október-novemberben, és március-áprilisban. Ügyelni kell arra, hogy a gyökértörzshöz mekkora szárrész tartozhat, s gyűjtés után ezeket mosni, tisztítani, estenként hámozni és darabolni is kell a szárítás előtt.Fontos a termőhely ismerete több szempontból is. Egyrészt, jó ha tudjuk, hogy a martilapu árokpartokon, pionír társulásokban fordul elő, az acsalapu pedig erdei, patakparti társulásokban, mert ez megkönnyíti a gyűjtést. Másrészt mivel a növények az utak mentén káros anyagokkal szennyeződhetnek, a nagyobb forgalmú utak mellett jelentős lehet az ólon és kadmium tartalmuk. Szélsőséges esetben akár 50-100 méterrel is távolabb gyűjthetők ilyen utak környékén a növények. Gyakori eset, hogy illegális szemétlerakás történik, erősen mérgező anyagokkal. Ezeket az ember számára is káros anyagokat a növények felvehetik, ügyeljünk tehát arra, hogy pl. az ilyen szemetes helyeken is jól tenyésző bodzáról nem biztos, hogy gyűjtenünk kell a virágokat.Szárítás.A meleg levegővel óvatosan kell bánni, hogy a gyűjtött részek meg ne pörkölődjenek. A természetes szárítás a jobb, de nagy a területigénye. Egy kilogramm száraz drog lesz a mintegy 5-8 kg virágból, a 4-5 kg leveles, virágos szárból, a 3-4 kg nyers gyökérből, az 1,2-1,5 kg termésből. Helytelen szárításnál a hatóanyag tönkre is mehet. Szárítás után fontos a válogatás, tisztítás, morzsolás, őrlés, tárolás. Lepárlást, sajtolást alkalmaznak az illóolajok kinyerésére a citrus féléknél, melyek hőre érzékenyek.
A gyógynövénytermesztés jellemzői
-A biológiailag aktív, különleges anyagok aránya 1% alatt van.
-Csak a hatóanyagot tartalmazó szerv használható, mint pl. a levél, termés, kéreg, mag, stb.
-Frissen általában alkalmatlan, csak szárítva, vagy kivonatban használják.
-Igen kis mennyiségben fogyasztják.Ugyanaz a növény egyszerre lehet gyógynövény, fűszernövény és illóolajnövény is, mint pl. a menta. Emellett persze még lehet takarmánynövény, gyomnövény és dísznövény is, attól függően, hol fordul elő, és mire használják. A világon a gyógyszerek 35-45%-a növényi eredetű, ennek okai az alábbiak.
-A hatóanyag ismeretlen, vagy túl bonyolult, és nem szintetizálhatók az alapanyagok.
-A drog hatása komplexebb, pl. érvényesül az illat és íz hatása is.-Kozmetikumként nem helyettesíthető az illóolaj.
-A táplálkozási és gyógyászati szokások kialakulásában is szerepet játszanak az u.n. „zöld hullám” divatirányzatok.