Acsalapu

Közönséges acsalapu, kalaplapu, nagy szattyú.

Hegyvidéki patakok mentén, forrásos, vizenyős helyeken termő, kétlaki, évelő növény.

Gyökértörzse hengeres, he­lyenként csomós, amely gyak­ran üreges, fás, kívül barna, belül fehéres színű; belőle hosszú, egészen ujjnyi vastag tarackszerűen kúszó gyökerek erednek. Szára tőkocsányszerű, csak pikkelylevelek vannak rajta. Virágzata a levelek meg­jelenése előtt fejlődik. Termős virágzata a nyílás kezdetén 20—30 cm magas, majd ter­més érésig a szára a méterig is megnyúlik. Csúcsán a fészkes virágzatok nagy fürtben állnak; a virágok hússzínűek. A porzós virágzat az előbbinél kisebb termetű; virágai több­nyire fehérek. A levelek tőállásúak, nyelük 50—70 cm hosszú lemezük kerek, szív alakú. Átmérőjük gyakran a fél métert is meghaladja, szélük egyenlőtlenül fogazott, felszínük sötétzöld, fonákuk szürkés-molyhos, erezetük tenyeres, nyelükbe három főér fut össze. A levélnyél belső oldala mélyen csatornás. Március—április a virágzás ideje.

Az acsalapu nyálka- és hurutoldó hatásait nagyra értékelik a légúti betegségek (ingerlő köhögés, asztma) csillapítása esetén. Teája torokgyulladás ellen, öblögetésre is használható. Görcsoldó tulajdonságait gyomorgörcs, epegörcs, esetleg húgyhólyag-görcs fellépésekor használhatjuk ki. Az acsalapu csillapítja a lázat, gyulladáscsökkentő és vizelethajtó hatása van, emellett a székrekedés megszüntetésében is segítségünkre lehet. A növényből készült főzet akár naponta háromszor is fogyasztható.

Az acsalapu leveleit sokoldalúan használhatjuk fel. Ha nem vajat szeretnénk csomagolni bele, akkor a friss, kicsit kilapítgatott, meggyűrögetett, szétzúzott leveleit külsőleg alkalmazva, remekül felhasználhatjuk borogatás formájában. A horzsolások, ficamok, rándulások, nehezen gyógyuló sebek, kelések, fekély és égési sérülések, ízületi fájdalmak, duzzanatok, reuma, sőt visszértágulás esetében jótékony, azonnali segítséget jelent. A borogatásként, nyersen felhasznált levelek hatásosak még az isiászos fájdalmak csillapításában.

Allergiában nagy segítség

Minden ötödik ember szenved időszakosan (szezonális) allergiás megbetegedésekben. Az acsalapu hatékonyan segít az allergiásoknak, főként a szénanátha és az asztma kezelésében eredményes. Ezt a legújabb orvosi kutatások is alátámasztják. A növény olyan hatóanyagokat tartalmaz, amelyek blokkolják az allergiás reakciók kiváltásáért felelős hisztaminok tevékenységét.

Az acsalaput az észak-amerikai őslakosok emberemlékezet óta fejfájás csillapítására alkalmazzák. A legfrissebb amerikai vizsgálatok mindezt alátámasztották: az acsalapu hatékonyan csökkenti a migrénes rohamok gyakoriságát és erősségüket is mérsékli.

Az orvosi acsalapu felhasználása óvatosságot igényel, mert hatásában erős, májat károsító, pirrolizidin típusú alkaloid is van benne (nemesített fajtái azonban a károsító alkaloidot csak minimális mértékben tartalmazzák). Ezért hosszabb időn át nem szabad belsőleg használni, az előírt mennyiség betartásával azonban nincs káros hatása.

Áldott állapotban lévő kismamáknak, szoptató anyukáknak és kisgyerekeknek alkalmazása nem tanácsos.

Teakészítés: egy csapott teáskanál acsalapu gyökeret 2 dl vízben, egy éjszakára beáztatunk, reggel felmelegítjük. Leszűrve, ízlés szerint mézzel, citromlével ízesítve fogyaszthatjuk, hurutoldásra.

Borogatáshoz: a frissen szedett, megmosott leveleket szétzúzzuk, majd felrakjuk a beteg testrészre. Naponta többször ismételjük meg a borogatást.