Agavé

Az Agave Mexikóból származó pozsgás növények.
Vastag húsos levelei nagy tőrózsát alkotnak, szürkés színűek, a levéléleken erős vöröses tüskézettel. A levelek csúcsa hegyes, szúrós ezért csak fiatal korukban tartjuk szobában.

Származása, elterjedése:

Amerikában honos Dél-Amerikától Észak-Amerika déli részéig; a legtöbb faj Mexikóban él. Mexikó őslakói egyes források szerint már 9000 éve termesztették. Ma is használnak olyan recepteket, amelyekről azt állítják, hogy az aztékoktól származnak. A fajok jelenlegi változatossága valószínűleg legalább részben az ősi nemesítők munkájának eredménye.

Tőlevélrózsás, levél pozsgás évelő. Levelei lándzsásak, az élük szúrós, a hegyük tövisesen szúrós; színük a világoszöldtől a hamvaskékig terjedhet ez utóbbi árnyalat a párolgást csökkentő viaszos bevonatnak köszönhető.

Zömök szára másodlagosan elfásodik.

Végálló virágzata felálló virágszáron fejlődik ki. A virágok többnyire fehérek, némely fajok virágai sárgás vagy zöldes árnyalatúak.

A legtöbb pozsgáshoz hasonlóan jellemzően száraz éghajlaton él. Lassan növekszik, de a legtöbb faj meglehetősen nagyra: több méter átmérőt érhetnek el.

A hőséget, a tűző napot jól viseli; a legtöbb faj néhány fok mínuszt is kibír.

Néhány faj évente virágzik, a legtöbb azonban életében csak egyszer: több éves korában a tőlevélrózsa közepén hatalmas virágzatot fejleszt, majd a magok beérése után a vegetatív test elpusztul. Ha a magérés előtt a virágzatot kivágják, a virágszárból jelentős folyadékmennyiség csapolható, és a növény e veszteség ellenére továbbél. Egyes fajok már 8–10 évesen virágoznak, ám némelyik példány csak 30–40 év után.

Vegetatívan, sarjairól könnyen szaporodik, illetve szaporítható.

Felhasználása: Főként fogamzásgátlók gyártásában használják. A kivágott virágszárból kicsorgó nedvből erjesztett ital a pulque, amit már az aztékok is nagyon kedveltek. az indiánok a levelek legkülső rétegét tapadófóliaszerű csomagolóanyagnak használták a munkahelyükre magukkal vitt ételeiket védelmére. A növény szára és a levelek töve a nem zöld rész ehető, meglehetősen sok szénhidrátot tartalmaz; az alkoholos italok erjesztésénél is ezt a sajátosságát használják ki. A tápanyagtartalom és egyúttal a növény élvezeti értéke is a növény korával javul. A pH 5–6 savtartalmú agávélé tápértéke 100 ml-enként mintegy 300 kalória. A tápanyagok 90-93%-a fruktóz és glükóz, de vannak benne más egyszerű cukrok is és egy kevés vas. A fiatal virágzó tövek és a virágok is ehetők sütve vagy főzve, de akár nyersen is.